Akkor és most - 1: A-ha

Akkor és most címmel olyan előadókat veszünk górcső alá, akik már egy ideje a zeneipar élvonalában szerepelnek, mondjuk több mint tíz éve. A skandináv popzene norvég üdvöskéje a 80-as évek derekán robbant be a köztudatba Take On Me című slágerükkel, amely a forradalmian új videó-klipjének (is) köszönhetően egy csapásra a slágerlisták élére röpítette a triót. Ekkora sikert azóta sem sikerült elérniük, kicsit úgy jártak, mint a Europe a The Final Countdown-nal, gyakorlatilag egyslágeres bandának könyvelték el őket, pedig azért több van bennük egy nyári slágernél.

Igazán a második album mutatja meg egy zenekarról hogy mit is tud valójában, így volt ez az A-ha esetében is, hiszen a mai napig nagy kedvenc az 1986-ban megjelent Scoundrel Days című korongjuk, mind a rajongók, mind a kritikusok körében. Az énekes Morten Harket is ezt az albumot nevezi meg kedvenc albumaként. A két nyitó tétel: Scoundrel Days, The Swing Of Things az AllmusicGuide kritikusa szerint is minden idők egyik legjobb nyitó kettőse. Harket hangja egyébként is zseniális, de a Scoundrel Days-ben kifejezetten kihasználja egyedi hangzását, ami azóta sem kopott egy centit sem. A 90-es évek elején még három stúdióalbummal jelentkezett az együttes, de a sikerek elmaradoztak, míg egy Bestof lemezzel lezárták a történetet. A három tag azonban szólóban sem maradt tétlen, mindez oda vezetett, hogy 2000-ben visszatért a trió a Minor Earth Major Sky című albummal, ami számomra is nagy meglepetés volt, nem sejtettem, hogy még ennyi ötlet van ebben a három fickóban, leginkább persze a zenekar motorjához Pal Waaktaar-Savoy-köthető ez a kreativitás. Felesége nevét fölvevő, és azon a néven szólóban is működő Savoy (valljuk meg, jobban hangzik, mint a Waaktaar :-) 1998-as lemezén található a Velvet cím lírai szerzemény, ami ezen a bizonyos 2000-es visszatérő lemezre is rákerült, azért Morten Harket előadásában igazán ütős lett. Ezt a lírai hangzásvilágot sikerült igényesen ötvözniük a 2000-es évek elejére jellemző populáris hangzásvilággal. Azóta már a negyedik albumát adta ki idén az A-ha 2.0 :-) szinte teljes csendben megjelent ugyanis (a 2002-es Lifelines és a 2005-ös Analogue után) a Foot Of The Mountain, amelynek címadó dalát Magne és Pal két különböző dalából gyúrták össze. Magne F néven Furuholmen is adott ki tavaly szólólemezt, amin rajta van ez a bizonyos dalverzió, dehát ez sem az igazi szerintem Morten Harket hangja nélkül.

Úgy látszik tehát, hogy rájuk is érvényes (a Depeche Mode-hoz hasonlóan) az egyedül nem megy... együtt mindig jobb minőségre képesek. A Foot Of The Mountain ismerős lehet azoknak akik nézték a berlini atlétika VB-t, mert sokszor ment a napi összefoglalók alatt a dal instrumentális verziója. Ha már Depeche Mode, akkor érdemes megjegyezni, hogy a BBC2-n élőben előadtak a közelmúltban néhány dalt, melyek között a DM 1984-es dalát a Question Of Lust is felbukkant...
A 2009-es albumról számomra a Shadowside a nagy-nagy kedvenc, nem tudom lesz-e belőle kislemez, szerintem a legjobb dal amit eddig rögzített a trió...