Igazi zenei és színházi csemege volt szeptember 13-án a Magyar Dal Napja gálaestje a Vígszínházban. Tavaly még a Sziget Fesztivál betétprogramjaként indult a Magyar Dal Napja, idén azonban már önálló időpontot és helyszín(ek)et kapott országszerte. Ez a nap egészében a magyar dalról szólt. A Vígben természetesen főleg a zenés színdarabok betétdalai szolgáltatták a műsor gerincét, de akadtak színházon kívüli dalok is. A két felvonásból álló est első részéből Epres Attilát emelném ki, aki Cseh Tamás Fehér babák című dalát énekelte, ezzel emlékezve a közelmúltban elhunyt művészre. Hátborzongatóan jó volt, nagyon hasonlított a hangja és szépen is énekelte.
Ami viszont kevésbé tetszett, az Bródy János szereplése. Halász Judit Szeresd a testvéredet című dalát kísérte gitáron, illetve csak imitálta, mert elég látványosan integetett közben, a gitár pedig szólt akkor is... Értem én, hogy ő a dal szerzője, de szerintem jobban működött volna ha Halász Judit egyedül van a színpadon. Aztán Bródy immár tényleg gitárkísérettel belekezdett a Ha én rózsa volnék-ba, de elrontotta a szöveget. Majd elkezdte újra, és ismét elrontotta... Harmadikra azért sikerült, és azért így is hatásos volt. Ezt a malőrt leszámítva különösebb hiba nélkül ment le az előadás, ami nem kis dolog, hiszen jónéhány átállást kellett megoldaniuk a technikusoknak úgy, hogy pörgős maradjon a műsor, és működjön is minden. Úgyhogy le a kalappal a színház személyzete előtt. Az est rendezői a színház direktor asszonya Eszenyi Enikő és egy fiatal színész-rendező Szőcs Artur voltak.
A második részben Zorán fellépése volt az egyik csúcspont, igazi nagyzenekarral, fantasztikus hangulatot csinált, mondjuk a hangulatra addig sem lehetett panasz. Szintén nagyon tetszett a Hegedűs D. Gézával énekelt duettje, melyet Presser Gábor kísért zongorán.
Az est megkoronázásaként a Hungaroton képviselője átadta a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical-ből készült lemezért járó gyémánt lemezt 750.000 (!) eladott példányszám után. A teljesség igénye nélkül, akiknek átadák: Laux József, Adamis Anna, Presser Gábor, Tahi-Tóth László, Kern András, Lukács Sándor, Ernyey Béla, Nagy Gábor akik most hirtelen eszembe jutnak, a sokkal hosszabb névsorból. A fináléban régi film ment a popfesztivál egyik vidéki fellépéséről, amelyen szemtelenül fiatalok voltak a szereplők, és a színház jelenlegi társulata a színpadon leheveredve nézte, Kern nem bírt magával, amikor már jónéhány másodperce mutatták őt premier plánban 30 évvel fiatalabb kiadásban - és a közönség persze jót derült rajta - hangosan beleszólt: fiatalok voltunk, na - amin még jobban nevettünk. Szóval szenzációs jó műsor volt ez, jót tett a magyar kortárs daloknak, jót tett a színháznak - csurig volt a Víg, a lépcsőkön is ültek - és kiváló szórakozást nyújtott. Csak így tovább Pici, Eszenyi és mindenki akinek köze volt az estéhez.
Igazi zenei és színházi csemege volt szeptember 13-án a Magyar Dal Napja gálaestje a Vígszínházban. Tavaly még a Sziget Fesztivál betétprogramjaként indult a Magyar Dal Napja, idén azonban már önálló időpontot és helyszín(ek)et kapott országszerte. Ez a nap egészében a magyar dalról szólt. A Vígben természetesen főleg a zenés színdarabok betétdalai szolgáltatták a műsor gerincét, de akadtak színházon kívüli dalok is. A két felvonásból álló est első részéből Epres Attilát emelném ki, aki Cseh Tamás Fehér babák című dalát énekelte, ezzel emlékezve a közelmúltban elhunyt művészre. Hátborzongatóan jó volt, nagyon hasonlított a hangja és szépen is énekelte. 
